Kedves Kis Barátaim a Bárdosban!
Idei verseitekből koszorút lehetne fonni Mátyás király fejére. Elgondolom, kedvetekért, levenné percre a koronáját, s föltenné helyébe a Tapolcai medencében nyílott vers-virágokat.
Lenne közöttük vidám-kék katáng és még harsányabb sárga mocsári liliom, szívpiros pipacs… Sásdi István (5./A) nyolc sorosa derűs dicséret, elmosolyodna vagy nevetne is szívből rajta a nagyorrú király. (Ő magától Janus Pannoniustól tanulta, mi a jó humor.)
A Batsányis Kis Barátotok, Debreczeni Sára Boglárka a legismertebb arcáról írt költeményt: versében Mátyás az igazságos… Klasszikus csokor ez, amivel a királyhoz fordult, mintha borostyánnal is ékesítette volna virágait Sára – olyan ünnepélyes, archaikus hangú a pályázata. István a harmadik, Sára a második helyezett, de a győztes nevét sem halogatom kimondani:
Őri Veronika olyan gyönyörű verset írt, amit a védett fekete kökörcsin szépségéhez tudok csak hozzámérni. Igen, védett növény – s még a színe is illik Mátyás seregéhez. Diszel mellett a fenyves körül találjátok e virágot tavaszonta, de Veronika verse itt van már veletek!
Köszönet Néktek!
Üdvözletét küldi: István bácsi (aki 1974-ben még 8. b-s volt e falak között. Kicsit még ma is az.)
Utóirat helyett hadd kössek én is kis csokrot azokból az epigramma-fordításaimból, amelyekben Janus Pannonius Mátyás királyhoz szól:
Janus Pannonius
epigrammái
Németh István Péter
fordításában
De munitionibus ab archiepiscopo strigoniensi constructis
Pannonici dum sceptra tenet felicia regni
Matthias clarum stirps imitata patrem:
Condidit hoc pastor Ioannes nobile septum.
In patulo positae ne raperentur oves.
Pro quibus officiis, suprae tu ianitor aulae,
Sidera, Petre, duci, sidera pande gregi.
Az esztergomi érseki építkezésekre
Atyja nemes hagyományát Mátyás őrzi tovább,
pannon-föld virul is mára a trónja körött.
Védni juhát ide János, a pásztor, emel hires aklot.
Tág legelőin a nyáj el ne veszítse fiát.
Péter Urunk, kérünk, csillagkoszorúzta magasban
nyisd ki a menny kapuját pásztor s nyája előtt.
+
De electione Matthiae regis Hungariae
Cum videt Hungarici vectum ad fastiga regni
Matthiam: presso gutture corvus ait:
Illa ego vexillis, ales gestata paternis,
Iam fateor geminae cedere laeta cruci.
Sin vel sculpar adhuc, vel pingar forte sub illa,
Ingens, et voto gratia maior erit.
Mátyás Magyarország királyává választásakor
Látja a holló Mátyást mostan szállani trónra,
és kántálja dalát holló-hangokon így:
Szélbe kitártam a szárnyamat atyjának lobogóin,
hajdani zászlairól már lekivánkozom én.
Kéz ha netán cimerébe faragna, kihimezne korom szál
selyme felére - dicsőbb kegy nem volna nekem!
+
Ad Matthiam regem
Iure colis Venerem mediis, rex inclyte, castris,
Illa tibi Martem conciliare potest.
Mátyás királyhoz
Mind, aki bölcs, a csatáknak sík mezején se felejti
Vénusz halmait el – megnyeri Mársot is így.